A szegedi evangélikus gyülekezet története

Szegeden a protestantizmus térhódításának első hulláma a 16. század közepére esik és Abádi Benedek, valamint Szegedi Kis István nevéhez fűződik. 1543-ban, ill. 1544-ben, wittenbergi teológiai tanulmányaikat követően működtek Szegeden, majd hamarosan a kálvini tanítás követőivé lettek. Bizonyosnak látszik, hogy a szegedi reformáció lutheri szellemben indult. A 16. század második felében 16 szegedi diák tanult Wittenbergben. A török háborúk, a kettős adóztatás és a felszabadító háború nyomán a romba dőlt városnak mindössze néhány száz lakója maradt, a többi elvándorolt vagy öldöklés áldozata lett. Az ellenreformáció súlyos nyomása alatt az evangélikus polgárok egy része - a 18. század második felében több mint 200-an – katolizált, a többiek pedig kitiltattak a városból. Ebben az időben letelepedési engedélyt csak katolikusok kaphattak.

Változást csak II. József türelmi rendelete hozott, a gyarapodás 1833-ig azonban igen lassú volt, később azonban egyre erőteljesebbé vált.

1836-ban 54 evangélikus élt a városban, köztük német eredetű családok is. Ebben az évben a szegedi evangélikusság a hódmezővásárhelyi gyülekezet szórványává lett. 1847-re érett meg az idő a leányegyházzá alakulásra, s ekkor Jeszenszky László vásárhelyi lelkészt bízták meg a kis gyülekezet pásztorolásával. Ezt az időpontot tekintjük ma a szegedi gyülekezet alapításának. A fellendülést tanúsítja, hogy 1855-ben már tanítót is választ a gyülekezet és megindul az iskolai oktatás. Azt követően, hogy az egyházközség 1859-ben épületeket vásárolt és benne lelkészlakást, iskolát és imaházat alakított ki, megkapta az esperesi engedélyt az anyaegyházzá alakulásra. A gyülekezet első lelkésze az 1860 december 2-án beiktatott Szeberényi Lajos lett, majd 1864-ben Leszich Ede folytatta a gyülekezetszervezés és építés munkáját. Őt Thomay József követte, aki fél évszázados szegedi szolgálata alatt a szabadkai szórványt is egyházzá szervezte.

A kor nagy tragédiája szegedi nagy árvíz volt, amely a város legtöbb épületét, köztük az ekkorra már 400 lelkesre gyarapodott evangélikus gyülekezet ingatlanait is a hullámsírba döntötte. A víz pusztítása következtében a hívek két évig még egyházi adót sem voltak képesek fizetni. Az egyházi iratok egy része odaveszett, de az anyakönyveket és a fontosabb iratokat Hagen János egyházfi kimentette a hullámsírból. Országos összefogással és külföldi segítséggel 1882-re Schulek Frigyes tervei alapján felépült a ma is álló neoromán épületegyüttes, a templom, a gyülekezeti ház és a lelkészlak. 1882 május 21-én, Exaudi vasárnapján szentelte fel Szeberényi Gusztáv bányakerületi püspök Isten dicsőségére és az emberek javára.

A szépen gyarapodó gyülekezetet azonban a gondok is meglátogatták. A hitélet válságaira utal, hogy akadt istentisztelet, amelyet az érdeklődés hiányában nem lehetett megtartani, és – ami ezzel összefügg – nem egyszer kellet a lelkészi és tanítói javadalmat a város támogatásával kiegészíteni. Az első világháború újra megakasztotta a fejlődést és utána évekbe került, míg a gyülekezet ismét megerősödött. Évekig tartó nyugdíjazási vitát zárt le Kutas Kálmán meghívása, akinek lelkészsége alatt a régi és elavult Osztrovszky utcai iskola helyén felépült az új, kéttantermes iskola. A tanulók száma 80 fölé emelkedett, ezért szükségessé vált egy második tanítói állás megszervezése.

Egyed Aladár alatt (1931-1942) a gyülekezet élete egyik virágkorát élte. Lélekszáma tovább gyarapodott és 1931-re meghaladta a 2000 lelket. A mai szemmel nézve igen nagy volt a gyülekezet tisztviselőinek létszáma: a hat tisztségviselő mellett további 31 presbiter, négy fő a számvizsgáló bizottságban, és az adókivető bizottság hét taggal. A gyülekezet lélekszáma erősen növekedett, a mozgalmi élet is fellendült. A hölgyeket az Evangélikus Nőegylet, az egyetemi ifjúságot az Egyetemi Luther Szövetség, a középiskolásokat a Diákszövetség tömörítette; a lányok Leányegyletet alapítottak, működött cserkészcsapat és az Országos Evangélikus Luther Szövetség Szegedi Fiókszövetsége is aktív volt. Számos bibliaóra – 60-100 fő résztvevővel – és más belmissziói program gazdagította a gyülekezeti életet.

A lelkész így meggyarapodott munkáját segédlelkészek, tanítók, diakonisszák, egyházfik és más aktív gyülekezeti tagok segítették. A templomban a szokványos vasárnapokon ugyan előfordult szabad férőhely, de az épület az ünnepi alkalmakkor már szűknek bizonyult. A szűkösség mellet az épület állagának romlása is közrejátszott abban, hogy a gyülekezet 1936-ban új templom építését határozta el. 1942-ben, Egyed Aladár távozása után Benkóczy Dániel makói főesperest választották szegedi lelkésszé. Bár az új templom alapjait - a parókiától körülbelül 300 méterre fekvő telken - lerakták, a világháború meghiúsította az építés tervét. Az infláció és a gyülekezeti tagok anyagi szüksége a templomépítés folytatását jobb időkre halasztotta. A lelki ház azonban tovább épült. A negyvenes évek végének ébredési hulláma Szegedet is elérte és egy olyan fiatal, erőshitű mag alakult ki, amelynek mindmáig meghatározó hatása van.

Az iskolánk államosítása - amely a fiatalság nevelésének bázisa volt -ugyanakkor, súlyos csapást mért a közösség jövőre. A különböző laikus egyházi szervezetek feloszlatása a hitéletet a templom falai közé szorította vissza. A megfélemlítés az istentiszteletek látogatottságára is komoly hatással volt. Megszűnt az egyházi adó, a gyülekezet gazdálkodása ezután már csak az egyháztagok önkéntes hozzájárulására építhetett. Ennek azonban pozitív hatása is volt. Most már nem az automatikusan kiszabott adó, hanem az egyháztagok felelősségvállalása lett a gyülekezet fenntartásának bázisa. Az elnyomatás évei nem törték meg a gyülekezetet. Az adott lehetoségek között tovább élt. A hitoktatás az iskolából a gyülekezeti házba húzódott vissza ugyan, de tovább működött.

Benkóczy Dániel 1968-ban bekövetkezett halála után Cserháti Sándor lett az új szegedi lelkész. A gyülekezeti ház megint szűk lett, így az addigi lelkészlakást alakították át gyülekezeti házzá, a kisebbik épület pedig – a tetőteret is kihasználva - a lelkészcsalád otthona lett. Az állami nyomás lassan enyhült, szabadabb lett az egyházi élet. A középgeneráció pásztorolására megindult a dolgozók bibliaköre, nevelve azt a nemzedéket, amely ma a gyülekezet magját képezi. A gyülekezeti tagok segítségével a hitoktatás is új lendületet vett. A lekész és néhány gyülekezeti önkéntes munkájának is köszönhető, hogy megoldódott a templom fűtése.

Időközben a régi téglaoltár alapja megsüllyedt és le kellett bontani. Ekkor épült a ma is látható oltár a lelkész elgondolása szerint (amelyet művészettörténészekkel is megvitatott). 1982-ben a templomépítés 100 éves évfordulójára Káldy Zoltán püspök tartotta az ünnepi istentiszteletet az újonnan festett templomban és a gyülekezet hálát adott az elmúlt 100 esztendőért. Közben a beindult ipari növekedéssel a város is intenzíven növekedett és a környékbeli evangélikus területekről, de máshonnan is jelentős beáramlás indult meg.

Mára a szegedi evangélikus hátteru lakosság számát a halálozási statisztikák alapján 4000 körülire becsüljük. Korábban minden vasárnap volt egy esti istentisztelet is, amelyet azonban a 70-es évek végén látogatottság híján meg kellett szüntetni. Cserháti Sándort, aki időközben doktori fokozatot szerzett, 1983-ban meghívták a Teológiai Akadémia Újszövetségi Tanszékére professzornak. Ekkor a gyülekezet egyhangúlag Ribár János lelkészt választotta meg, akit korábbról, segédlelkészi szolgálata alapján már jól ismert. Az ő és - a szintén lelkész - felesége, Kajos Annamária áldozatos munkájának eredményeként a gyülekezeti élet tovább fejlődött.

Az állami nyomás enyhülése folytán az ifjúsági munka szélesebb rétegeket ért el és mozgatott meg; a hittanra járó gyermekek száma közel járt a százhoz. Megújult a derékhadi bibliaóra, és a felnőtt-hittan alkalmai is sokak hitét erősítették. A Ribár házaspár idején indult meg a vaasai finn gyülekezettel való kapcsolat és ebben az időben kezdődött az államosított iskola visszaperlése is. A nyolcvanas évek végén Golgota címmel 12-16 oldalon megjelenő gyülekezeti lap indult eleinte havi rendszerességgel, majd később - a jelentős áremelkedések következtében - a nagy ünnepekhez kötődve. Eredetileg a beruházások adóterheinek mérséklésére és a vállalkozó egyháztagok hozzájárulásának megkönnyítésére szerveződött meg a Diakónia Alapítvány, de tevékenysége a gyülekezeti élet szempontjából is áldásosnak bizonyult. A templom ebben az időben elektromos fűtést kapott és – külföldi segítséggel – megújult az orgona is.

Ekkor került sor - Mezősi Eszter tervei alapján - a templomablakok felújítására, amelynek fedezetét egy örökség biztosította. 1992-ben azonban Ribár János Békéscsabára távozott és a gyülekezetnek fél évig nem volt lelkésze. Halasy Endre esperes javaslatára Farkas Lajos nyugdíjas Hódmezővásárhelyen élő lelkész vállalta a vasárnapi szolgálatokat. Emlékezetes szolgálataiért a szegedi gyülekezet őt örökös tiszteletbeli lelkészének fogadta. A csütörtöki és egyéb alkalmakat a presbitérium tagjai végezték, a hittanoktatás, a bibliaórák is tovább folytak; gyülekezeti alkalom nem maradt el sem a szórványban, sem Szegeden. A gyülekezet összefogott és bizonyította élni akarását.

Megtörtént a lelkészlakás renoválása is az új lelkész méltó fogadására. 1993 februárjában Tóth Attila korábbi egri lekészt küldte ki Harmati Béla püspök a szegedi gyülekezetbe, akit még ez év tavaszán a gyülekezet beiktatott a szegedi lelkészi állásba. Ennek az időszaknak elejére esik Daniel Bruch hudsoni (Wisconsin) amerikai lelkész és egyetemi tanár kétéves szegedi kiküldetése, aki másfél éven keresztül angol nyelvű istentiszteleteket tartott a szegedi templomban. Ez a kapcsolat testvérgyülekezeti barátsággá fejlődött, amelybe később az aftoni (Minnesota) gyülekezet is bekapcsolódott. Sokmilliós adományaik jelentősen hozzájárultak a templom, a lelkészlakás és a gyülekezeti ház felújításához, a tetők cseréjéhez és az épületek megújulásához. 1997-ben már a felújított templom és lelkészlak várta a gyülekezet alapításának 150-ik évfordulóját, ahol Harmati Béla püspök mellett az amerikai testvérgyülekezetek vezetői és a helyi nobilitások is részt vettek.

Közben sikerrel jártak az egykori iskola visszaszerzésére tett erőfeszítések is. Egy leromlott állagú, alapos felújításra szoruló épületet vettünk át. Az önkormányzat, a közegyház és kisebb részben az amerikai segítség révén az alsó szintet már sikerült rendbe hozni. A Luther-házzá keresztelt épületben ma idősek napközi otthona működik, de hét végén a helységeket gyülekezeti összejövetelekre és hittanórákra is használjuk. A homlokzatra visszahelyeztük azt a Luther domborművet, amelyet az államosítás idején eltávolítottak és a gyülekezeti ház falát díszítette több, mint négy évtizedig.

1998 tavaszán a presbitérium határozata alapján a két amerikai testvérgyülekezet lelkészét tiszteletbeli szegedi lelkészi címmel tüntettük ki, amelyet amerikai útján Dr. Mesterházy Ákos volt felügyelő adott át nekik ünnepélyes keretek között. Nincsen azonban fény árnyék nélkül. Tóth Attila lelkész munkájának megítélése körül nézeteltérések támadtak és ez vezetett a lelkész távozásához. 1999 szeptemberétől a szegedi lelkészi szolgálatot ifj. Cserháti Sándor addigi majosi lelkész, Dr. Cserháti Sándor fia vette át. A szegedi templom szószékén márványtábla áll, felirata: Mindeddig megsegített bennünket az Úr. Valóban, a szegedi gyülekezet legfontosabb fenntartója Jézus Krisztus volt. Amikor rá figyeltünk, a gyülekezeti élet megújult, fejlődött, amikor a figyelem lankadt, akkor egyenetlenség, széthúzás támadt. Örök tanulság. Van azonban a szentélyben is egy márványtábla, amelyet a templomszentelés 100. évfordulóján helyeztük el, „tégy hittel, higgy tettel”,szöveggel, ami Dr. Szórády István volt felügyelő hitvallását szegezi szembe a mindenkori szegedi gyülekezettel.

Szórványok

Az 1973-as városrendezéssel, amelynek során a környező falvakat Szegedhez csatolták, az itteni szórványok is szegediek lettek. A régi szórványból mára csak Kistelek van meg havi egyszeri igehirdetési szolgálattal, lélekszáma a 40-es években sem volt 20-30-nál több, ma 15-20 lélekkel számolunk. A hetvenes évekig önálló makói gyülekezet, mára megfogyatkozott. Komoly Sámuel lelkész halálát követően az egyházközség gondozását Szegedre bízták. Az egyházkormányzat Csepregi Zsuzsanna lelkésznőt küldte ki segédlelkésznek azzal a feladattal, hogy fél munkaidőben Makót gondozza. Az ő mezőberényi megválasztása óta a mindenkori szegedi lelkész feladata lett a gyülekezet gondozása.

Ma havonta két alkalommal tartunk délutáni istentisztelet, nagy ünnepeken úrvacsoraosztással. Három évvel ezelőtt az egykor nagy múltú gyülekezet a szegedi egyházközség leányegyházává alakult. A teljes lélekszámot nehéz megbecsülni, de az istentiszteleteket 25-30 fő látogatja rendszeresen. Az 1903-as év első ádventi vasárnapján felszentelt neogót templom állaga mára annyira leromlott, hogy az életveszély diktálja a sürgős felújítást. 2001 tavaszán egyházunk főépítésze is látta az épületet és a legszükségesebb munkák kivitelezésének összegét 16-19 millió forintra becsülte. Jelenleg igyekszünk minél több forrást találni a kis gyülekezet anyagi teljesítőképességét messze fölülmúló vállalkozáshoz. Munkánkhoz az országos egyház támogatására is számítunk. Reménységünk szerint a templom építésének centenáriumán a felújítás véghezviteléért is hálát adhatunk majd.

A jelen

Az Úristen a rendszerváltozással új lehetőségekkel ajándékozott meg bennünket. Már említettük a renoválásokat, építkezéseket. Kinyílt a világ, a lelkész ma megbecsült tagja a város társadalmának, igaz, az ezzel kapcsolatos kötelezettségek is megnőttek. A gyülekezet gyakran kap segítséget a várostól, legyen ez a Luther ház felújításához adott 10 millió Ft-on felüli hozzájárulás, a temető rendbehozatalához szükséges útépítés fedezése, vagy a templom előtti parkosítás.

Ez a kiváló kapcsolat mindvégig megvolt, függetlenül a városi önkormányzat pártösszetételétől. Számítanak ránk, ami fokozott felelősséggel jár. A 90-nes évek elején a „derékhad” bibliaóra elmaradt, most újjá alakult és 20-25 gyülekezeti tagunk mindig jelen van. Folyik a hitoktatás is a gyülekezeti házban, különböző csoportokban 50-60 gyermeket érünk el. Iskolai hittan nincs, mert a város 50 oktatási intézményében ezt ma lehetetlen lenne megszervezni, nem az iskolák elzárkózása, hanem a gyermekek kis létszáma és saját kapacitásaink hiánya miatt. 1999 őszétől az istentiszteletet követően Makón is tartunk hittanórát. A konfirmandusok köre és a két ifjúsági csoport heti rendszerességgel találkozik. Fontos esemény volt az istentisztelettől különvált úrvacsora visszaintegrálása a liturgiába - egyelőre havi egy alkalommal - ,ami az úrvacsorázók számának jelentős növekedéséhez vezetett. A finn testvérek anyagi segítségének köszönhetően 2000 őszétől lehetővé vált az egyéni kehelyből való úrvacsoravétel. Szintén havi egy alkalommal szombat este énekelt liturgiás istentiszteletet tartunk, amelyen általában valamelyik szegedi teológushallgató végzi az igehirdetés szolgálatát. Az amerikai testvér-gyülekezeti kapcsolatok jelentős állomása volt 2000 októbere, amikor 17 amerikai testvér egy hetet dolgozott a gyülekezeti ház renoválásán. A templom körüli új betonjárda is az ő munkájukat dicséri.

A szegedi lelkészek színvonalas munkájának, a gyülekezet inspiráló hatásának és Isten áldásának következtében az elmúlt két évtizedben kilenc fiatal végezte el vagy végzi az Evangélikus Hittudományi Egyetemet (Tamási Zoltán, Tamásy Tamás, ifj. Cserháti Sándor, Beke Mátyás, Bácskai Zsuzsanna, Nánai László, Ruzsa Zsolt, Laczi Roland és Petri Gábor). Tanulmányaikat a Diakóniai Alapítvány is támogatja más programokkal együtt (pl. nyári táborozások, kirándulások). Az Alapítvány a hittankönyvek beszerzésében is lényeges részt vállal. Ennek forrása egyrészt az 1 % visszautalása, (180-200 eFt évente), másrészt az alapítvány számlájára történő befizetések, (ez utóbbi a kisebb rész). Javult az alkalmak látogatottsága. Ifjúsági sportesemények, gyülekezeti kirándulások színezik a gyülekezeti életet. Az élet nyáron sem áll meg. A régi hagyományra visszatekintő ifjúsági tábor mellet legutóbb a konfirmandusok is együtt tölthettek egy hetet és idén másodszor nyílik lehetőség napközis tábor szervezésére. A keresztelések száma már megközelítette, egyes években felül is múlta a temetésekét. A konfirmandusok száma azonban csak legfeljebb fele a megkeresztelt gyermekekének és - a kamaszkor alatt és után - közülük is eltávolodnak némelyek a gyülekezettől.

Ahhoz azonban, hogy a gyülekezeti programok és a legszükségesebb látogatások elvégzésén túl a (nagy számú) szegedi látens evangélikusságot is elérjük, feltétlenül legalább még egy lelkész munkájára lenne szükség. Mivel azonban gyülekezetünknek az egyháztagok áldozatvállalásán túl nincs más bevételi forrása, saját erőből képtelenek vagyunk egy második lelkészi állás létesítésére. Fontos, a jövő szempontjából előnyös stratégiai lépés lenne, ha az országos központ átmenetileg átvállalná ezt a terhet. Jelentősen megszaporodott az adminisztráció is, ezért szükségessé vált egy félállású hivatalvezető felvétele. A növekvő igények sokszor fájóan ütköznek a szűkös anyagi lehetőségekkel. A gépkocsi, telefon is jelentős összegeket igényel. Az elmúlt másfél évszázadban mindig szükség volt külső forrásokra. Ez ma sincsen másképp. A különbség az, hogy a világháború előtt működésre is volt kiegészítő támogatás, ma pedig ilyen forrás nem létezik.

Szeged, 2001 július 10.

Dr. Mesterházy Ákos presbiter

Ifj. Cserháti Sándorlelkész